Karácsony: December 23-24-25.

A karácsonyfa a XIX. században polgárházakba érkezett jövevény; e században fokozatosan terjed el állítása falvainkban; rendszerint almával és aranyozott dióval ékesítik és a mestergerendáról függ alá.

 Horgoson régen koronafát állítottak, amely glédics (gledicia) ágából készült. Töviseit színes papírral csavarták be, kettőt-hármat összekötöttek, vagy átfogtak egy negyedikkel. Virágcserépbe ültették, tüskéire almát és aranyozott diót tűztek.

Országszerte az ünnepi asztal éke a Luca-napkor sarjasztott búza volt, közepén szentelt gyertyával. A karácsonyi asztal, csakúgy mint a székely kántáló ének, a kettős évkezdetre utalt.

Karácsony ünnepét betlehemezés  szentcsalád-járás, "bő-kovács" játék vezette be az advent fontos tartozékaként. Hegyhátvidéken napfordulati pásztortáncot jártak a betlehem körül. A Szeged alsóvárosi templomba a századfordulón még az éjféli misére dudaszóval pásztorok vonultak be, ketten közülük gedát és bárányt hoztak, s adtak át a miséző papnak, s a jószágok átadását napfordulati tánc követte, amelyet mindenki járt, s dudaszó kísért. A betlehemezők az angyalok és Mária is legények voltak általában, de Mezőkövesden lányok adták elő a játékot.